lackfi-lovasi érák zenéje
asszem nem ment át a sok cipelés, zippelés után a levéllel. az alexandra valamiért nem teszi ki a könyvjelzőjét a netre (pedig annyi érdekes, lassan fáradó anyag volt minden számban...). íme kakasok után vetült tyúk kaparása:
Játszási verselés
Két kakas kreatív költött, a tojásokból helyes klónok bújtak elő. A két költő, Lackfi János és Vörös István addig meséltek, verseltek saját gyermekeiknek, amíg annyira bele nem gabalyodtak, hogy dolgozni is kezdtek saját szövegeikkel. Az új életre keltett versek elsősorban vidámak, és a génadó ősükre is rá fogják irányítani a gyermeki tekinteteket – már amelyiket eddig nem került be anyatejjel, mert a nagytöbbségét alighanem minden gyermek ismeri. Így a kiválasztott versek is új fényt kapnak a két versklónjuk társaságában.
A költők gyakran abban a korszakban írnak gyermekverseket – nekünk Tóth Kriszta Marcis versei tökéletesen időzítve jöttek házhoz annakidején – amikor valóban aktuális. Nyilván vannak ettől az általános gyakorlattól eltérők is. Ilyen Weöres Sándor, aki a legelső szívlüktető szavakat adja a gyermekszájakba (mintha az idők kezdetétől fogva, pedig csak) néhány generáció óta. A két szerző a legnagyobb mintát az ő életművéből vette, nem is lehetett más választásuk. Weöres Sándor végtelenre nyitott játékossága tényleg tetten érhető az átiratokban, mint egy odadobott labdával játszik tovább Lackfi és Vörös a verseivel. Szinte muszáj folytatniuk. A paripám csodaszép pejkó-ból például Lackfi János Bicajom Shimano nem más, illetve Vörös István A kocsim csudaszép Audi kezdettel kerekítettek verset. Nekem is muszáj volt.
Korcsolyám gurul ám, vágtat,
Mutatok röntgenben hátat,
Mert nehezen használok féket
Csak lesem a száguldó létet.
Ügyesség, egyensúly nyista,
Nem vagyok egy Vörös Pista,
Mosolyom muslinca-mákos,
Nevettet a Lackfi János.
Még ha a gyermekversek a költők gyermekeinek kiskorára esnek is, mindegyikük kivételes a maga módján, ami abban is nyilvánvalóvá válik, hogy Lackfi és Vörös mindegyiküket máshogy olvasta. A József Attila versek fanyar átirataiban például a felnőtt valamiféle elégtételt is beleérez József Attilát illetően; ugyanakkor a felszabadítóan jókedvű átköltések gyanúm szerint a gyermekekben közösségteremtő marháskodást generálnak – a kötelező verstanulásokat is megkönnyítve ezzel.
Jó újralátni két tükörből Kosztolányi Dezsőt, Nemes Nagy Ágnest, Tamkó Sirató Károlyt és a többieket. A két tükröt nézve pedig nagyon mulatságos a látvány.
a nyár végéhez
már mindig hozzá fog tartozni nekem, amióta az első tengeri vitorlázáson, vagy másodikon, tizenkét évvel ezelőtt a sanyitól kölcsönkért, akkor még öt kiskötetben bernhard önéletét olvastam, hogy vele, az ő művészien dühöngő, elégedetlenkedő életimádásával, KRITIKAI FIGYELEMMEL lehet túlélni - amíg:-), hogy a vég közelg. mert ne áltassuk magunkat, mint ahogy a természet sem áltat minket. a díjaim címűekkel igyexem visszaaludni éjszakánként, hát, élményszámba megy (a nagyanyám azt mondta, azért kell a kezünket az ásítás elé tenni, hogy a rossz szellemek ne mehessenek be, a jók pedig ki), ahogy a kezemben veszem a mondatait.
az élet iránti galád közömbösségként vagyunk az élet
valahogy ősz
ülök, de igaziból elkeseredetten markolom a nyárvégét, mint marci nyolcévesen a kerítést szemesen, amikor már a láncot is rálakatoltuk, kezdődik. vagy ilyesmi.LARP
Én még olyat nem láttam, hogy egy kvázi színész megfog egy kerti padot "megbasz az atom" felirattal, és tarkón vágja vele magát, majd a földre esve a magára mért csapástól még ráesik a bizonyos pad, és még jól állcsúcson vágja az alatta terpeszkedő beton. Azt hittem vége, kinyúlt, de aztán felocsúdott a társaság a kamikaze performansz után és tudomásul vette, hogy megvan a nap leghülyébb színésze szerep. Mielőtt még azt hiszed meghülyültem, vagy az egész csak egy vízió (nem kizárt amúgy), tegnap a Szentivánéji álom nukleáris verziója LARP szerepjátékban vettem részt, ami tulajdonképpen egy tényfeltáró musical workshop egy régi rakétasiló körül. Az említett esettől elvonatkoztatva is annyi tanulság meg röhögés magamban, 8 óra folyamatos forgatás, tömegben levés, interakciók, rögtönzések, Puck voltam, a Scandal Tv geci, ám nagyszívű riportere, teljesen testhezálló szerep, amiből nehéz kizökkenni, de a színészek, na ilyenkor meg lehet figyelni alaposan, melyik az őstehetség, és melyik az, amelyik csak kiabál a folyamatos figyelemért. Sebő Ferenc és atomszínháza a zsámbéki bázison, kellemes káosz, amit azért tudott irányítani. Tóth Jocó, Dudai Szilvi, Sicratman rulez, és volt egy-két hiperhülye, akik nélkül pedig, háát, unalmasabb lett volna az igaz. A zenész, a táncos és az operatőrök a szívemhez nőttek, de azért nem dolgoznék filmgyárban, kurva fárasztó ennyit még állni is. Az evakuálás előtt egy pappal táncoltam lassút, az életben ez sem történt még meg velem.
Előtte egyébként eltöltöttem Andy Hefler improvizációs színész tréningjén egy napot. A Mad Company egyik tagja, emlékszem a Shakespeare összes előadásukra még a hasamban a kisbékával kaptam röhögő görcsöt, azt hittem megszülök. Most is lehetett rajta nevetni, de nagyon alaposan tudja a dolgát, és még a Lábán módszerre is hivatkozik, ami meg kedves nekem, úgyhogy mozgást is tanultam kicsit.
A héten, itt a nukleáris és buja erdő közepén lesz még Fortedanse: Ne kíméld, akiket szeretsz! bemutató. Gyere cikkcakkban a kétéltű haverodhoz, aki csíkos bikiniben a tengerre vágy.
Elengedni
valami ilyesmi, az álmok is erről szólnak,
egy nappal a szülinapom előtt
szeretni lehetne pedig azt, ami van
nagyon is,
mégse, de ez átmeneti
remélem
kurva augusztus
a nehéz, kövér Nap gyermeke vagyok
isten hozott a majomházban, ezt mondogatom magamnak
Sziget utáni depresszió? "Leszar a Vitrin", ez a nevemből egy anagramma, ez mondjuk vidám, meg az "L. Teri szarvain", az is, Utsó nap, meg az Offspring, az is nosztalgia, punk szentimentálé. Közben meg Senkiföldje itt, a színészet kezdete nekem sajnos ez, nem fogom szeretni a kőszínházat szívből sose. Az utsó nap fura dels baus interjút csináltam, így nem láttam a faith no more-t, még ez is. Írom a pályázatot a Gályabál performanszhoz, még az is lebeg a fejem felett, mint saját megfelelés. Mégis ki kéne írtani benne az igaztalanokat. Kokain nyaral. Elapátlanodtam, kicsit.
Epés szigetkék
Jön ki rajtam a rossz, bűn és bűnhődés, mondhatnám, ha hinnék ilyesmiben. Egyszerű fizika meg kémia, a stressz ellen fellázadt az epém , és egy nagy, első napi ivászat ürügyén, megpróbál rendet parancsolni, vagy szakmát váltani nekem. Tegnap a Prodigy meg a Kaukázus között, némi enyhe vacsora után a sportparkban fetrengtem a füvön, a hányjak vagy ne dilemmában, és képzeld odajött négy-öt húszéves és elkezdték simogatni a fejem angolul, hogy egy milyen aranyos europunk vagyok, és mi bajom, nem hiszem el. Úgy nevettem aztán, jobban is lettem kicsit. Kocsival kifelé jövet meg, mivel beindult a dokk diszkó is eggyel arrébb, órába telt a kijutás, azt hittem megőrülök, háromra értem haza. Cholagol cseppek, kímélő életmód mára, mielőtt besárgulok, Szeged után veled szabadon, Fesztiválapu lázas, a színészemet beszippantja a fekete lyuk a munkakezdéstől, nagyon jó öcsém volt, azon a bizonyos rosszul levős napon a hátán juttatott ki a kellemes pokolból, és egész álló nap ápolt, hogy dolgozni tudjak, a termés pedig itt:
na meg a koncertek: a kedvenc Primal Scream, az énekes tiszta Legát :-), olyan patika pop az egész, meg Fatboy Slim a diszkós, ami szintén kedvemre való.
Kedvenceidet is láttam, a Kispált és másnap a Kiscsillagot, teljesen fel vannak dobva azok a középkorú fiúk. A kurzusváltás ugye.
Volt megint egy különös álmom, amelyben a kedvenc dobos öcsém volt a vendéglátó király egy hatalmas valóság játék közepén, az udvarában csupa ottragadt játékos, akik nem akarták látni a jövőt, nekem pedig meg akarta mutatni mindenképp, nehogy ottragadjak örökre, azt is egy furcsa előadás keretében, mintha a könyvem része volna, képzeld csápokkal kommunikáltunk, nem szóban és egy szakadék szélén ülve nézhettem, amint kinyílik a kertjében egy állatszerű virág, szintén csápokkal, de nem emlékszem a jövőmre, hálistennek, úgyis tudom, mi a nincs.
Egyébként meg ha szereted őket, ha nem, a fiadat már megfertőztem velük :-)
lehet szép lapos délelőtt
de tényleg, mondjuk így. és megint fogunk különbözni (pedig igyexem, hallgatom), mert én max ezt bírom, te meg a többit is. sebaj.
vizigót, csodabók
azoknak legalább volt annyi eszük, hova menjenek, nem mint..., na most már mindegy. persze nem is füves pusztát kerestek, hanem aranyat, állítólag. mondjuk az is igaz, hogy csak egy kis idejük volt, de bakker toledo volt a fővárosuk, akár csak pár évre is. lennénk, ugye vizigótok, akiknek már nem kell az arany, csak a naplamente :-)
ja, és kék cérnák se lógnának a térdünkből kelet felé. dühít, hogy én ágyban, lármák közt, te meg egyre csak írod a dalt. a három ördögi boszorkányos, az első szigeti veszedesen hangulatos - már alig írok magammal. nézem nyuszit: a jobb lábában bibigéppel a nirvána felé félálomban, így tanulom a türelmet. egy hónap múlva feketeöves nyúl leszek én is.
nekem, ha látsz ott a szigeten, vizigótos birodalmi pólót vegyél, édesem. és magadnak is - de más színben, tudom, mégiscsak két nő vagyunk - legyünk vizigótikák, és legyen toledo az egyik mélahelyünk. de ha akarod, legyen inkább valami tengerpart.
Sziget sziggel
Tudod Nyuszi, most már igazán megbaszhatnád a lábadon azt a kötést. Mi az, hogy a Szigeten is nélküled, amikor tavaly annyit röhögtem, ahogy táncoltál a nejlonszatyorral meg felvetted a földről a koszos befőttes gumit, és összefogtad vele a hajadat. Olyan unalmasak ezek a szigetlakók. Egyszerűen nem tudom hol áll a fejem, a sznobi szerint ezer fesztivál továbbra is, még Katlan utóhangok, táncszínházról, revizionálás Ördögtánc ügyben, egy jó kép sincs az íráshoz sajnos, holott láttad volna, de talán a szöveg majd segít, aztán már közben a Sziget első nap, az antirasszizmus diszkrét bája A zene mindegy kié? és aztán folytatom, megpróbálom felkutatni ma a MaNcs számára a bálványaimat, a La Fura dels Baus akcióhőseit, hátha rohangálnak láncfűrésszel a sötétben valahol, és elvisznek egy erkölcsileg jobb világba Barcelona felé, és felfedezem a nagyszínpad számomra ismeretlenjeit. Fesztivál anyu alig látja Fesztiválaput :-(
Rusztinak és Vécsinek üzenem: van pókom, keresztes, és egyben vizi. Könyvem meg még nincsen, de lesz, előbb még Gályabál buli II.
Fürdő, fürdő
Azt álmodtam, hogy egy régi fürdőhelyen vagyok, kábé úgy nézki az egész, mint Tarkovszkij Nosztalgiájában, csöpög, korhad, és a ház udvarán lévő medencébe ugrál bele az emeletről a kisbékám, aztán fogja a kezem, hogy dobjam bele, leeresztem egy kicsit aztán elengedem és egyre jobban félek, mert a medence közepén van egy beton valami, félek ráesik, de sose. Szép barnásak, sárgásak a színek, kellemes a szemnek, mégis állati szorongató.
Mondjuk ezt a darabot néztem előtte a bajcsizsilinszki (így becézem) lengyel rendező Placebóját.
El akarok menni még a tengerhez, mi lesz az állatokkal, ha megint itt az ősz. Ehelyett Sziget, ma véresszájú antirasszista leszek.
emlékszem
Mosolygott magában, és mondta, hogy, igen itt hagyok mindent, új életet kezdek, új irányban, úgy, mint Arthur Rimbaud, ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
Ördögsegge
Amíg a nyúl a műtött térdével pihen, béka zsurnaliszta rákendrollozik. Az örök kánonon kívüliek társasága, tudod-e milyen felszabadító, hogy Ágoston Zoltán sosem fogja elemezni az egymásnak feszülő jelentésű címadásainkat. Elképzeltem, nagyon vicces lenne.
Olyan jó ez a fesztivál, még mindig autentikus, Karcsi csokigyárára hasonlít a beremendi cementmű, mindig megcsodáltuk, ahogy a szubmediterrán tájat is, ami Magyarország, egy különb. Nem akarom a híreket, hogy megöltek egy nőt a faluszélén sörétes puskával, miközben a lánya, a hazai KKK gyáva kutyái, mert akkor muszáj végképp, hogy terrorista legyek, és akkor mi lesz a gyerekkel, bár miatta vagyok jó edzésben, egész nap a nyakamban ült, fociztam vele, várat másztunk, így leszek egyre kigyúrtabb anyuka, és kellene egy tetkó, mondjuk egy kultikus nap, vagy az erőszakos félanalfabétákat pusztítók klubjának jele.
Íme a termés egyelőre, sajnos nincsen több időm, Fesztiválapu meg valahol egy jobb országban nézi a tájat és tudósít engem, sőt biztosít, mindjárt kezdődik a következő.
addig is:
Ördögfiókok egy, kettő, három. Nyitogasd! Mire tízig számolok elszáll a gonosz.
És arra a képre emlékszel drága, mikor a kórház előtt.....
az ördög nem alszik
vagy mi se?
Kámbekk
Csak slágwörtökben, mert az a kurva idő. Zsámbék forrong, mint egy katlan, terepmunkázom, résztvevő jellegű megfigyelek, a Kompánia próbái körül ólálkodom, tetszik, amit látok, a jurta egy meg a jurta kettő különösen, az aradiak a Rudolf Hess tízparancsolatával bekavartak a betonbunkerek közé, publikáltam a kultúrán, ma épp a nukleáris anarchista színház társadalmi támogatottságát, és ötlethalmazát gyarapítottam, egyébként meg Bécsben jártam az újvilágmérnökével, hát nyuszikám lett egy apukám, aki konkrétan rám szól, hogy aludni is kell, meg kifújja az orromat, ImpulzTanz előadásokat néztem, kísérletieket, kettőt is, bezsúfolva egy estére a Shauspiel-be, meg szilvalekváros bukta, és szilvapálinka vacsora is volt hajnalban a Havelkában, Mr Young és Freud társaságában, ez az egyetlen hely a labancoknál, ahol káeurópainak érezhetem magam, másnap délelőtt az oroszbalett száz éve kiállításon láttam Nizsinszkij balettcipőjét eredetiben, széttaposva, esküszöm harminchatosnál nem volt nagyobb, meg Anna Pavlova hattyújelmezét is pörögni egy vitrinben, belátom, nekem ilyen kevés elég a boldogsághoz, egy tüll-punk vagyok, a mancsnak meg lesz fesztiválja októberben, húsz évesek leszünk, koncertszervezek, társadalmi munkában, mert szeretem, ezekből a tapasztalatokból nyithatok majd búking irodát, ahogy a sasa mondta, bár nem is tudom mi az. Ennyit a lázadásról...
Lehet, hogy szakácskönyvet fogok írni, mert a punk konyhám ma is nagyon bejött a nagyfiúknak, meg a kicsiknek is, például, hogy belekúrok négy tojást, meg állatira megfűszerezem és kész a háromfogásos menü fél óra alatt, még el sem szívtak két cigit, akinek nem jön be, kap sajtostejfölös tésztát két perc alatt, pedig a molekuláris konyha is érdekelne, milyen szép is lenne mikroszkóp alatt nokedlit szaggatni, vagy kémcsövekben paprikáskrumpli habot rázogatni. A nó fjúcsör for mí szlogent én úgy értelmezem, hogy a jövő itt van és sose lesz vége. Tudom mit tettem idén nyáron!!!