két figyelmeztető lövés... fejbe (Chicago, Hoppart: Átrium)
gúnyos társadalomkritikai és szoftfeminista ősirat, az egyetlen musical, amiért elismerem a műfaj szükségszerűségét, de hogy ennyire szórakoztató, azt eddig nem is gondoltam.
ó, hány csillag áll itt együtt... a hoppart tagjainak egymáshoz való szeretetteli kritikája (ezt nyilván csak beléjük sejtem) olyan, amilyen szerencsés esetben is ideig-óráig szokott tartani. az egyre inkább kiteljesedő színházi és zenei képességeik mellett nem gyengül a játékosságuk és munkabírásuk, és ez szokatlan. biztos van a színházban sok szép évtizedeken átívelő mester-tanítvány viszony, de ha ők így folytatják, akkor ebből mester! (mármint faktoriális, őőő... ismétléses variáció, vagy mi, ezt is elfelejtettem) viszony lesz, már most többet érnek így együtt, mint egyenként összesen (pedig mindegyikükről tudunk már leg-elni)... zsótér, aki most persze, hogy mert ekkora munkát rájuk tolni, elvégezni velük: ismeri őket rég. horváth csirke pedig ott van minden egyes mozdulatukban, az elemi ereje és humora mindenből árad, úgy járja át az egész előadást, mintha ő járná. mennyi gondolkodnivalót hagy ráadásul, csapásolók: nők férfiszerepben, illetve viszont, s milyen ízesen csinálják... az élő népművészet, na.
az előadás másik aktuális furasága, hogy kőkorszaki-szakis dizájnban vannak -- illetve az ügyvéd, radnay csilla, tigris a micimackóból (de azonnal beugrasztja tigris brownt is), -- mindez megszólal a musicalben: nincs új a lap alatt, aktuálisan amerikából (nyilván megvan a frédibéni magyar recepciója, romhányi, mint ahogy a chicagonak is: csikágó -- azért bírom, hogy cigányos kiejtéssel beszélnek a cell block tangóban, mert az a gyanúm, bizonyos helyzetekben a mediterrán temperamentumukkal őszintébben élnek, mint én -- illetve a magyar dalszöveg részletek: eörsi? nem találtam a színlapon a nevét); hogy férfiak játszanak női szerepeket és nők férfiszerepet, abban talált annyi okot és mulatságot zsótér, hogy sokat hozzátesz az értelmünkhöz. ebben a nyitott-nyitó olvasatban, amely teljesen hűséges az írott és kottázott anyaghoz (amennyiben persze írva vagyon, hogy a színészek az egyenként több hangszeren játszó / brillírozó zenekar -- ha lenne néző, aki mindent lát, persze nincs, akkor látná, hogy ez itt olyan jó, hogy ezért lett megírva, mármint ilyen kristályosan szívbe szaladva szól az igazság, hát érdemes volt ezeknek a csillagoknak dolgozni pontosan szépen) remekül illik a hely, hozzámondja az aktuális magáét.
részemről a szerencsecsillag, meg az orfűi tó tükre
Eddig 5 komment érkezett
(
)
-
1. medve
2010. 06. 23. 11:44 -
2. béka
2010. 06. 24. 16:57A középső képfelirat Rutkai Bori és a Love Band, hát olyan nincs, de a Rutkai Bori biztos örülne neki, hogy most nem őt hívják Péterfynek :-)
A 30y meg kurvajó volt, feszes koncert, nem folyt össze semmi, semmivel, jövőre már ők a pécsi szál..... -
3. nyúl
2010. 06. 25. 23:28édesem, a 30y-ban nem vagyunk egy véleményen, de nekünk az nem baj. és nyilván másnak sem.
hogy a kiscsillagban minden összefolyt, azt meg hidd el nekem, mert azt te nem hallottad -- az az utolsó este volt. egyébként felebaráti szeretetből nem írtam le, hogy azt dióssy hangosította. -
4. medve
2010. 06. 25. 23:50a 30y az nekem egy rulez. bármennyire is elhiszem, hogy utánlövés, énnekem generációs izé.
-
5. nyúl
2010. 06. 26. 1:10sokra tartom, hogy pláne mindketten szeretitek, azért is igyekeztem befogadni, de nekem ezek poros betonszürke nyavalygások, mindig valami soha véget érni nem akaró refrénnel, ami már félreérthetetlenül a mondanivaló hiánya, persze gondolhatnám azt, hogy ez az amiről nem lehet beszélni, hallgatni kell színvonalú gesztus, de nem gondolom, mert máshol sem látok hasonló jeleket; sem belső égésű motort. de nem baj, amíg játszanak majd, addig én elmegyek borért.
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Ady habitusú Kosztolányi